A Vendég

Lora Darling

 Régen minden olyan más volt,csak apa és én voltunk.Ketten alkottunk egy boldog és szeretet teljes családot.Mindenfelé utazgattunk,bejártuk az egész világot,nem hiányzott mellőlünk senki,bár egy anyával biztosan más lett volna a helyzet.

Nick Darling

 Anya viszont hamar itt hagyott minket,nem tudom milyen körülmények között,vagy egyátalán mi állt a hátterében,de azóta mióta az eszemet tudom apával élek és anyáról egy szót sem hallottam.

 Igaz,nem mondom,hogy nem hiányzott,hogy legyen egy anya mellettem,mert hazudnék,nagyon is szükségem lett volná rá.

Kicsiként az óvodában anyák napján,az iskolában és tinédzser éveim legelején.Néhanap megemlegetem,hogy mi lenne,ha lenne egy anyukám,de szerencsésnek mondhatom magam,hogy egy olyan apa áll mögöttem,aki mindezeket a fájdalmas gondolatokat elhesegeti a kis agyamból és szeretettel áraszt el.Apa mindig ott volt nekem,és ezért örökké hálás leszek neki.

 De ahogy mondani szokás,az idő nem áll meg,nincs visszapörgetés vagy meghátrálás,csak egyenesen előre vezet az út,nincs múlt,csak a jelen számít és a bekövetkezendő jövő.

 16 éves vagyok és tudom,hogy néha kezelhetetlen,de azt hiszem ez érthető.Most élem az a korszakomat,amikor minden ellen fellázadok.Nem volt ez most másképp sem.

 Csak figyeljetek és nézzétek,hogy lettem egy aranyos kis kislányból egy munkamániás apával és az ő hatalmasra pumpált szájú ribancával felnőtt,érett gondolkodású nő.

Nehéz volt,de szembe kellett néznem a változással.

                                                                                                                                                                                                                         

Clive Dortmann

-Clive,kivinnéd a csomagjaimat a kocsiba? -szóltam oda személyes mindenesünknek,Clive Dortmann-nak.Ő az aki ha kell a sofőrünk,ha kell a személyi edzőnk,de igazából tényleg minden területen a segítségünkre van.

 Elég jó kapcsolatot ápolok vele,habár 40 éves mégis néha jobban elszórakozok vele,mint a velem egykorúakkal.

  Ő az én 'Nagy Macim',aki a korát meghazudtolóan formában tartja magát.

-Persze kislány,még valami?

-Nem kösz,megvagyok. -vagyis a csomagjaim megvannak,csak az az apró bökkenő van,hogy apa meg az a pumpált szájú ribanc még nincsenek sehol.Ilyenkor az agyvizem valahol már kitörni készül.Miért nem lehet időben elindulni? 

  Már rég a reptéren kéne lennünk becsekkolni és végre felülni arra az átkozott gépre,ami elvisz minket Miami-ba.

  Fogadjunk,hogy megint közbejött valami,egy üzlet,sokáig húzódó tárgyalás vagy egyszerűen szokásuk a késés és úgy gondolták ne törjék meg a hagyományokat.Hát én ebből nem kérek.

-Clive! -roham lépésben indultam meg  kocsi felé,ahol Clive már az utolsó bőröndöket pakolta be a csomagtartóba.

-Igen kislány? 

-Felhívnád apát,hogy mégis merre a büdös francba van? Ha nem lesznek itt öt percen belül,akkor én..-csak mondtam és mondtam,észre sem vettem,hogy a kapu nyílik és egy fekete Range Rover gurul be a bejárón.

-Psszt.Itt vannak.Nyugodj meg. -Clive kezét a vállamra rakta és próbált megnyugtatni,sikerült is egy hangyányit,de még mindig mérges voltam.

  Apa kiszállt a kocsiból,majd a kocsit megkerülve kinyitotta az ajtót annak a...ah hagyjuk,úgyis tudjátok mit gondolok róla,nem akarom én ezt tovább fokozni.

-Bocs kicsim,de Mike képtelen volt befejezni a prezentációt nélkülem,ott kellett maradjak. -ott álltak még mindketten a kocsinál,apa csak egy pillanatig szentelte nekem a figyelmét,majd újra Jennifer felé fordult.

  Utáltam,ahogyan előttem nyalták-falták egymást,egyszerűen a hideg rázott ki,ha látnom kellett.Inkább elfordultam és beültem a kocsiba,hogy végre valahára elinduljunk és úton legyünk az istenverte Miami-ba.

 Pár perc múlva a szerelmespár is végre megérkezett és elindulhattunk a reptérre.

Jennifer Hender

-Drágám,ugye nem felejtetted az irodában a papírjaidat? -apa hangjára én is felemelem a fejemet,de nagy jelentőséget nem szentelek neki.Látom ahogy aggódó tekintettel fordul Jennifer felé,majd kezeit a lábára teszi.

  Ma nem is olyan vészes a mai szettje,igazából eddig ez az első normális ruha,amit eddig láttam rajta.Egy fehér ing,sötét farmer és egy barna,térdig érő csizma.A többihez hasonlítva már ez is haladás a számára,legtöbbször úgyis csak ribancos ruhákban látom.

-Édes,persze,hogy nem.Tudod,hogy ez nekem is fontos. -válaszolt nyájasan,majd egy csókért hajolt apához.

Nekem ennyi éppen elég volt mára belőlük és az állandó nyalakodásukból.Szerencsétlenségemre még egy egész repülőutat kell végigülnöm velük egy térben,ami hagy ne  mondjam megint mivel jár.

-Uram.Megérkeztünk a reptérre,kérem szálljanak ki,én majd intézem a csomagokat. -szólt hátra Clive,majd leparkolt a kocsival.

-Köszönöm Clive. -válaszolt apa,majd amilyen gyorsan lehetett menekültem ki a kocsiból.

 Késésben voltunk és nem tudtam vajon elérjük e a járatunkat,de szerencsére az utolsó pillanatokban beértünk és a csomagjaink is már fenn voltak a gépen.Első osztályon utaztunk,úgyhogy kényelmesen elfértem és nem kellett apáékkal egy levegőt szívnom.

A gépünk nemsokára felszállt,majd nem sokkal később elnyomott az álom.

                                                                                                                                                                                                                         

Miami-i házuk Darling-éknak

-Gyerünk kislány,kelj fel.Leszállt a gépünk. -hallottam fálálomba Clive hangját,majd éreztem,ahogy a kezével elkezd bökdösni.

-Oké,jólvan már megyek,csak hagyd abba végre. -feleltem durcásan,majd elindultam a kijárat felé.

 Nem is tudom mikor voltam utoljára Miamiba.Azt tudtam,hogy itt is van egy házunk,de már idejét sem tudom mikor voltunk itt apával,talán még amikor még nem volt a képbe Jennifer.Szóval egy jó ideje.

 Hálás voltam Clive-nak,hogy nem csigatempóban vezetett a házig,mert már így is elegem volt Jennifer-ből,nem akartam még tovább hallgatni,ahogy arról áradozik mennyire örül az új edzőteremnek,amit apa most építettet neki.

-Apa! -szóltam oda apának még mielőtt kiszállt volna a kocsiból. -Szerintem én kicsit lenézek a partra,ha nem baj,oké? -tudtam,hogy nem lesz ellenére,de mégiscsak az apám,muszáj megkérdeznem mielőtt kiruccanok kicsit.Tudnia kell róla merre csavargok.

-Rendben Kicsim,de 7-re legyél itthon,mert vendégünk lesz. -a hangjában felfedezni véltem egy kis aggodalmat és egyben izgatottságot is,de nem foglalkoztam vele sokat,gyorsan kiszálltam a kocsiból és már indultam is,hogy végre elfoglalhassam a szobám.

  Miután sikeresen megtaláltam a bikinim,már készen is voltam,hogy végre indulhassak le a partra.Régóta vágytam már rá,hogy megmártózzam a vízbe,kicsit lehűtsem magam.
 Nem sokat vacakoltam,magammal vittem a napszemüvegem,egy törölközőt és végül a telefonomat is bepakoltam a kis tatyómba,majd kész is voltam az indulásra.
  Lent a konyhában összefutottam Clive-val,szegény még csak most végzett a csomagok felhordásával az emeletre.
-Kis hűsítő,hah? -lépek mellé mosolyogva,majd én is kiveszek egy sprite-ot a hűtőből.
-Muszáj,ennek a nőszemélynek több holmija van,mint egy egész fős amerikai családnak. -nevette el magát,majd egy jó nagyot kortyolt energiaitalából.
-Gyere le velem a partra,most megyek. -ajánlottam fel,de igazából most nem igazán akartam senkivel megosztani a nyugis délutánom.Szeretem Clive-ot,de most szükségem van néhány óra nyugodt pihenésre.
-Bocs kislány,de még el kell intéznem pár dolgot.Este találkozunk. -mondta,majd egy puszit adva a fejemre,nagy léptekkel elhagyta a konyhát.
 Néha tényleg úgy érzem,mintha ő lenne a második apukám.Ott van velem állandóan,vigyáz rám és mindig számíthatok rá,bármi is történjék.És most ez is,puszit adott a fejemre.Törődik velem,és én ezt egy cseppet sem bánom.

Lora a tengerparton

  Ahhoz képest,hogy még csak délután négyet mutatott az óra és a Nap hétágra sütött,nem voltak lent sokan a parton.
 Kiterítettem a törölközőm a homokra,s már mentem is befelé a vízbe.Először még eléggé hidegnek tűnt,ahogy a lábamat belemártottam,de végül mégis nagy sebességgel berohantam a vízbe.Jól esett végre ez a hűs víz,az egész napi utazás után.
 Kb fél órája lehettem benne a vízbe,mikor hirtelen meghallottam,hogy a telefonom csörög.Gyorsan kiúsztam a partra és előkotorásztam a telefonom a táskából.A kijelzőn 'Apa' neve villogott.
-Igen? 
-Szia Kincsem.Milyen a parton? -kérdezte csilingelő hangon.Soha nem szokott ennyire érzelmes lenni,felhívogatni,hogy hogy vagyok,vagyis néha megesik,de akkor mindig van valami a háttérben.Olyankor általában vagy késik otthonról vagy valami más baja van,ami miatt nem tudja betartani az ígéretét.
-Hát..kösz megvagyok. -nem tudtam mire vélni,ezért kicsit félénkre sikerült válaszom.
-Annak bizony nagyon örülök,ugyanis este egy nagyon fontos vendéget várunk.Szeretném ha addig kicsit ellazulnál és kipihennéd az utazást.Számítok rád a vacsoránál. -bizony itt van valami.
-Rendben apa.Akkor hétkor az ebédlőben találkozunk.Majd megyek. -a hangszínem nem változott,még mindig az a kis félénk kislány voltam.
-Jólvan Kicsi,el ne felejts szép ruhát fölvenni. -nevetett fel,majd bontotta a vonalat.Hát ez meg mi volt?
 Meglepődtem apa viselkedésén és nem is azért,mert érdeklődött irántam,mondjuk nem mintha máskor nem szokott volna,de most túlzottan odadobta magát.Tudom én,hogy szeret és foglalkozik velem,de most hogy már ott van neki Jennifer és én is nagyobb lettem,nem szoktuk úgy kimutatni az érzéseinket,mint azelőtt.
 Pár percig még meglepődve álltam a törölköző felett,de hamar rájöttem,hogy nem kéne ezen törnöm a fejem,otthon úgyis mindenre választ kapok.Addig is élvezni akarom az itt töltött időmet.
 Nem mentem vissza a vízbe,inkább kifeküdtem a törölközőmre és napoztam legalább egy órát.Hallgattam a zenét és közben azon gondolkoztam mit vehetnék fel este a vacsorára.Nem tudtam,hogy minek ez a kiöltözősdi,milyen vendég lehet az,aki miatt nekem is ott kell lennem,ráadásul kiöltözve,teljes pompámba.
 Remélem apa nem megint egy üzleti találkozót szervezett meg,mert akkor bizony hátast dobok.Még csak ma érkeztünk,az isten szerelmére,legyen már pár napunk olyan csak,ami a pihenésről szól.
 Igazán nem vágyom egy olyan ember társaságára,aki egyfeszt csak a munkáról tud beszélni.Utálom az ilyen vacsorákat,és nem csak az idegen ügyfél vagy tudom is én kicsodáról beszélek,ilyenkor beszélni nem lehet apával,minden figyelmét a vendégre szegezi,ja meg persze néha Jennifer is kap pár futó csókot,amitől úgyszint hánynom kell.
 Épp vége lett egy zeneszámnak,mikor megláttam a kijelzőn mennyit mutat az óra.Lassan 6 óra, mennem kéne,ha időben el akarok készülni az estére.
 Összepakoltam a cuccaimat,még egy utolsó pillantást vetettem a vízre,majd elgondolkoztam rajta,hogy lehet este vacsora után még egyszer kinézek,akkor biztosan kellemesen meleg a víz.

Lora

 Miután hazaértem,gyorsan elmentem letusolni,megmostam a hajam és szőrtelenítettem.Szerettem odafigyelni mindenre.
 A szobámban még sorban álltak a bőröndök,egyikből sem pakoltam ki,ami most egyátalán nem vált hasznomra.
  Hamar megszárítottam a hajam,tettem fel az arcomra egy kis sminket és már csak a ruha hiányzott.Ott álltam a csomagjaim előtt és próbáltam kitalálni vajon melyikbe raktam el a fehér csipkés ruhámat,amit annyira szeretek.Végül az egyik nagyobb bőröndben találtam rá a többi egyberészes ruhámmal együtt.

Sebesen magamra kaptam,majd egy utolsó pillantást vetve magamra a tükör előtt,készen is voltam az esti vacsorára.
Kicsit féltem,hogy talán majd túl rövidnek bizonyul a ruhám,mégis magamon hagytam.Utolsó lépésként még magamra kaptam az egyik magassarkúmat,majd lépteimet lefelé vezettem a nappaliba.Mikor leértem még nem érkezett meg a vendégünk,odalent csak apa és Jennifer ültek a kanapén ölelkezve.
-Sziasztok. -szóltak oda feléjük,mire mindketten felém fordították a fejüket.
-Oh Kincsem,csodásan festesz.Gyere,ülj le ide mellénk. -invitált maga mellé apa,még a mellette lévő helyet meg is paskolta,hogy ott foglaljak helyet.
Útközben felfedezni véltem Jennifer szettjét,ami megint jó választás volt a részéről,mostanában újabb és újabb meglepetéseket okoz nekem ez a nő.
-Helló Pici,mizu csajszi? -a hang felé fordultam,miután kényelmesen elhelyezkedtem apa másik oldalán és nem hittem el,hogy ez a hang attól a nőtől jött.
-Öö...köszi jól vagyok.Tetszik a ruhád. -feleltem mosolyogva Jennifer-nek.Nem tudom,hogy hallotta amit utoljára mondtam,mert kissé halkra sikerült,de remélem,hogy nem,mert akkor elkezd beszélni és nem lesz megállás.

Jennifer 

-Köszi Pici.Te is jól nézel ki. -válaszolt mosolyogva,majd apával kezdett el beszélni.
Ilyet se sűrűn hallani,Jenn megdicsérte a kinézetem.Hűha!Azt hiszem Miami egy teljesen új családot adott nekem.Mintha kicserélődtek volna mindketten.
 Végülis nem bánom,legalább nem lesz állandó balhé és akkor végre élhetünk rendes családként.Úgy értem,tudjátok Jenn se lenne olyan szörnyű,csak az a néhai ribancos viselkedésével meg az állandó nyavalygásával már tényleg kikészít idegileg.Tud ő lenni normális is,mint azt az elmúlt órákban be is mutatott.Ilyennek kéne lennie mindig és nem lenne itt probléma.

-Igen Clive? -észre se vettem,hogy csörgött volna a telefon. -Rendben,máris megyünk,köszönöm,hogy szóltál. -rakta le apa a telefont,majd talpra pattant magával húzva Jenn-t és engem is.
-Nemsokára megérkezik Joseph,kérlek viselkedjetek illemtudóan,nagyon fontos,hogy jó benyomást keltsünk.Értettük egymást? -nézett ránk apa,majd karon fogva mindkettőnket vezetett a bejárat felé,hogy üdvözöljük a hamarosan megérkező vendégünket.
Nemsokára feltűnt az ismerős Range Rover a kapuban,lassan közelítve felénk.
  Apa szorítása hirtelen erősebb lett,a légzése felgyorsult és komolyan azt hittem ott mellettem fog elájulni.Biztatóul én is rászorítottam a kezére,mire ő felém fordult és egy erőltetett,látszott rajta,hogy az volt,mosollyal köszönte meg a bíztatásom.
-Jólvan hölgyeim,színpadra. -ezzel apa megindult és meg sem állt,míg a kocsiig nem értünk.Clive tisztességtudóan üdvözölte apát,majd sietett kinyitni az ajtót vendégünknek.

Joseph Morgan

 Az ajtó kinyílt,majd egy középkoú férfi lépett ki  kocsiból.Első látásra üzletembernek nézett ki,hozzáteszem tehetős üzletembernek.Igaz a látványt rontotta a sok lánc a nyakába,de nem volt kérdés,veünk szemben egy komoly,befolyásos ember áll.Már értem apa viselkedését,kezdek én is félni kicsit ettl a pasitól,pedig még nem is ismerem.
-Üdv Joseph. -fogott kezet apa a férfival,ami annyit tett ki,hogy nekem elengedte a kezem.
-Üdv Nick.Kérlek mutasd be nekem ezt a két szép hölgyeményt itt melletted. -váltott mosolyra a pasas,majd megköszönve Clive-nak  fuvart,felénk fordult újra.
-Ő itt a partnerem Jennifer Hender és a kislányom Lora Darling. -mutatott be minket apa,majd Jenn és én is kezet fogtunk Joseph-hel,aki óriási mosollyal fogadta azt.
-Örülök a találkozásnak,én Joseph Morgan vagyok,Nick egyik jó ismerőse. -mutatkozott be,majd mind elindultunk befelé a házba...vagyis csak elindultunk,de nemsokára hallani lehetett,hogy a kapu újra nyílik és egy kocsi hajt be rajta.
 Tudtommal nem vártunk több vendéget,de úgy látszik a mai este tele van meglepetésekkel.
-Oh,el is felejtettem mondani Nick.Ugye nem baj,hogy elhívtam a fiamat is?Szerettem volna,ha megismer téged és a kis családodat. -na,ennek a pasinak aztán van kép a bőrén.Annyira lehetetlen!
-Persze,semmi akadálya. -egyezett bele apa,mintha lett volna más lehetősége persze.

A kocsi megállt és én meg földbegyökerezett lábbal figyeltem Őt...

Joseph Fia

                                                                                                                                                                                                                         

Sziasztok!
Dri vagyok és most új résszel jelentkeztem.Mint azt ahogy az előző részben Meti közölte..mindketten írtunk egy önálló részt,amiben ugyanarról a szereplőkről írunk,csak éppen a story-ja lesz más. Kíváncsiak vagyunk,hogy vajon melyik nyeri el a tetszéseteket,amivel szeretnétek,hogy folytassuk.Nagy segítségünkre lenne,ha ebben tudnátok nekünk segítő kezet nyújtani!Előre is köszönjük!
Puszi,Dri :)

Boy with some drug

Lora Darling

 Mintha, csak tegnap történt volna, hogy a zavaros New Orleansból átköltöztünk a napos Miamiba. A költözésnek meg vannak a maga rossz, és jó oldalai. A jó dolog, hogy sok mindenkit megismerhetek, és élvezem azt a rengeteg repülőutat ami apa munkájával jár. Amit viszont egyszerűen ki nem állhatok, az az, hogy állandóan csak pakolni, és pakolni, és az állandóan szoros időbeosztás! Ja, és a tetejében ki kell bírnom annak a banyának a jelenlétét, aki apa feleségének mondja magát,és hogy még szebb legyen a történet,azt állítja magáról,hogy az anyám. Pedig, én tudom, hogy nem az! Hogy honnan? 
 Tavaly nyáron apa felküldött, hogy hozzak le neki egy nyakkendőt, de én ehelyett egy kicsit kutakodtam (szokásom, amióta hanyagolja a zsebpénzt) és találtam egy képet, amin apa és egy idegen nő áll, férjként és feleségként. Tudom, hogy ezt nem Jenniferrel csinálta, a mostohaanyámmal, mivel ők csak 2 hét múlva házasodnak, (óh, hogy a franc essen belé) hanem valaki mással. Az ismeretlen nőnek le volt satírozva a feje, ez szeritem annyit tesz, hogy elvállt apa, és ez a nő, és Jennifer, pedig nem kívánta látni az arcképét újdönsült férje mellett mennyasszonyi szettben.
 Miután erre ráleltem, elraktam, és kutakodtam tovább, de sajnos, mielőtt átnézhettem volna a nadrágok zsebeit is Jennifer belépett és ráüvöltött, hogy mit sertepertélek itt. Aztán a kezembe nyomott egy iszonyatos nyakkendőt, és már tolt is le a lépcsőn. Máskor pedig sajnos nem volt alkalmam túrkálni a szekrény szentélyben.
 Jennifer, amúgy nem is olyan ronda mint egy boszi. Igazából csak az öltözködési stílusával nem értek egyet. 

 Jennifernek hamvasszőke haja van, és mogyoróbarna szeme, pont, mint nekem. Azaz csak a szeme, az én hajam szőkésbarna. Vastag szemöldöke van, ami azt mondják, hogy most a divat, de szerintem, ő ezt egy kicsit túlzásba vitte. Hófehér a bőre, mint aki egész életében nem látta a napot. Nagyon vékony! Szószerint!! CSONTVÉKONY! Egyszerűen nem értem... amikor nem ad vacsorát, akkor ő sem eszik, vagy mi?
Na jó, elég nagy szája van. Olyan húsos:) Körülbelül ennyit róla...

Apa teljes neve (igazi!): Nick Darling
Magasság: 180 cm
Hajszín: Barna
Szemszín: Barna
Nyakkendő: MINDIG CSÍKOS!
 Szörnyű, hogy valaki ennyire unalmas! Én nem bírnám elviselni, ha ilyen lennék, mint fater. Én vágyom a szabadságra, ő meg csak robotol a dolgozószobájában, vagy a munkahelyén.
 Én szerintem nagyjából laza vagyok, ő viszont, még soha nem engedte el magát egy pillanatra sem...vagy mégis?
 14 éves voltam akkor, amikor ez az eset történt, és éppen Phoenixben éltünk a hatalmas villában, ami már vgy 16 éve apám tuljadona. Fenn maradtam, hogy megnézzem a kedvenc filmemet, és ekkor ajtócsapódást hallottam. Odanéztem és apa árnyékát véltem felfedezni a falon. Szörnyű dolgokat üvöltözött, mint aki be van szívva, úgy járkált. Mivel, az első gondolatom az volt, hogy vagy alkohol, vagy...más, ezért elbújtam a kanapé mögött, és gyors kikapcsoltam,az amúgy is nagyon halk tévét. Apa ekkor besétált az ajtón és hetykén körbenézett elképesztően hideg mosolyával és azt üvöltötte Jennifernek:
- Gyere mán' ide cukófalatom! - ilyenkor belekortyolt egy üvegbe, amin az a felirat állt, hogy Wisky. Biztos berúgott. Akkor menekülni kell!
 Hirtelen Jennifer jelent meg az ajtóban és határozottan kiszedte az üveget apa kezéből, aztán a földre hajította, ami persze széttört.
Hogy hihették azt, hogy erre nem ébredek fel?
Jennifer megfogta apa karját és felvonszolta az emeletre és ezek után csend. Én nem mertem megint leülni a tévéhez, inkább felvánszorogtam, hogy bebújjak a jó, kis, meleg ágyikómba és álmaimba merülve elfelejtsek mindent, ami ma, itt, este történt...
Mint látható, ez nem sikerült!
 Azóta sem felejtettem el azt a verejtékező arcot, és azt a hideg mosolyt. 
Na ennyi! De azóta minden megváltozott... azaz csak annyi, hogy körülbelül nyolcszor költöztünk. 
- Pakolj már szívecském! - hallatszott Jennifer flegma, szoprán hangja az emeletről. Ezt a mondatot fix, hogy nem  nekem szánta, mivel, engem csak démonkának szólít, vagy Isten csapásának. 
- Te is nyavalyás! - na igen, így is szokott! 
- Rendben, banya! - üvöltöttem vissza, mire hangos, elefánt lépteket hallottam az emeletről... szóval hallotta.
- Te, kis Isten csapása, miket mondassz itt nekem? - mikor így kiállt a korlátra három fontos dolgot véltem felfedezni, ami csípte a szemem. Először is a ruhája: rövid, leopárd mintás (természetesen) kis miniszoknyát viselt, és egy piros trikót! Mondom, hogy ennek a nőnek nincsen ízlése! Másodszor: Nem volt kisminkelve, pedig körülbelül fél óra múlva indul a gépünk. És szerintem, neki idő kell, mire felteszi valahogyan, azt a nyolcáz tonna sminket. Harmadszor pedig: A haja romokban! Még is mit képzelt? Hamarosn indul a gép, ő meg még csak be sem igazította az a zsíros, töredezett végű haját.
A lényeg, Jennifer nem áll készen az utazásra.
- Apa! Hagyjuk itthon a boszorkányt! - kérleltem Nicket, aki éppen most jelent meg a korlátnál, közvetlen Jennifer mellett.
- Hogy merészeli a kis korcs! - na végre! Egy új jelző is gazdára talált!
- Jenny, ne beszélj így a lányomról! - csak ennyit tud mondani? A lánya vagy nem egy kutya! Ki kéne vágnia, mint macskát szarni. -És te kisasszony!-emelte fel hangját a "boss". Most komolyan? A vérszerinti lányát jobban leordítja, aki csak enyhe szóviccet használt, hogy egy szóba megfogalmazzam, ennek a "varázslatos hölgynek" a külsejét. Bár lehet, hogy miután kimondtam,csak azután láttam meg. Na mindegy! Megérdemelte a nyanya! - Te pedig ne nevezd Jennyt úgy, ahogy nevezted! SOHA! - király, azt hittem gázabb lesz!
  Már meg sem hallottam igazán, amiket apa a fejemhez vágott, mivel ez a sztori, már ötvenedjére történik meg már csak a dé já vú- t érzem. ENNYI! Legalább, most kipihenhetem a fáradalmakat a gépen, illetve a kedvenc városomban, Miamiban! Körülbelül 2 éve jártam ott utoljára, mivel, vagy Detroitba mentünk inkább helyette, vagy New Yorkba. 

  De most végre ismét arra járunk. Bírom Miamit. A napos partokat, a rengeteg embert, és a kedvencem az egészben, a tenger, és a vele járó élvezeteket. Búvárkodás, fürdés, napozás... a vízen:) A sok nevetés, móka, kacagás... Szerintem mindent elmondtam.
- Clive! - szólította apa drágalátos, 40 éves sofőrünket, Cilve Dortmannt. Már 20 éve kocsikázza apát, és minden telefonbeszélgetésénél jelen volt, és biztos mindent tud, amit csak apáról tudni lehet. Még gondolom, ő is többet tud róla mint én...mondjuk az nem nehéz. 
  Régen mindent együtt csináltunk. Programok, családi túrák... (akkor még a család belőlem, és apából állt) és az állandó hülyéskedések, de mikor megjelent az a némber, egyszerűen apa mintha kicserélődött volna... mintha valamiben mesterkedne esténként. Nem is tudom... Olyan furi ez az egész. Nem bízom Jenniferben, ahogy most már nagyjából apában sem. Hamarosan csak a személyzet és Clive marad! Ami bizony eléggé siralmas. 
  Na mindegy, Clive amúgy elég erős fickó, kopasz meg minden, ja és még apa személyi testőreként is szolgál, de csak a látványért. Ő nem tudna nagyjából senkit sem bántani, csak elég ijesztő első látásra. De az izomagynak kinéző ember, belül egy érzőszívű férfi. 
  Már benn voltak a bőröndök a Limuzinunk csomagtartójában, és én leghamarabb akartam beülni, hogy minél távolabb kerüljek a gerlepártól. Egész úton a reptér felé, de a telefonomat bizgeráltam (már ha van ilyen szó). Apa és Jennifer csak enyelegtek, és smároltak. Ennyi az útról. Nem akarom nagyban kitálalni...
  Végre ismét szabadon! Kiszálltam a kocsiból, azaz átgázoltam az éppen kilépő Jenniferen, amiért apától ismét egy szidást kaptam ami ismét csak egyik fülemen be, másikon ki. 
  Apáék lecsekkolták a jegyeket és már rohantunk is a hármas terminál felé, hogy le ne késsük, az öt perc múlva induló gépet. Nagyon vicces volt látni, ahogy Jennifer a fekete körömcipőjében próbálkozik futni. 
 Sikeresen elértük a gépet indulás előtt 10 másodperccel, és le is ültünk a helyeinkre. Természetesen én a legtávolabb ültem tőlük egy kopasz, néger, 60 éves bácsi mellett, aki csak a sajtól, és annak fajtáiról beszélt EGÉSZ úton. Nem mintha annyira érdekelt volna. Én csak egy játékot játszottam a telefonomon, ami elértem a 100-adik szintet, és mikor meg akartam dönteni a 101-diket leszálltunk. Össz-vissz150 szintes, úgyhogy nem vészes, de most ez mindegy! Mivel itt vagyunk végre!
HELLÓ MIAMI! 

Sziasztok én a Dri Metiből, csak a Meti vagyok:) Egyedül írtam ezt a részt, és remélem tetszeni fog!:)) Hamarosan Dri, is fog írni nektek ugyanezt, csak egy kicsit másabb sztorival... szeretnénk tudni, hogy melyiket folytassuk, melyik nyeri el a tetszéseteket:) Ez itt a BOY WITH SOME DRUG nevezetű sztori, és sajnos a Burkolt élvezetre még várnotok kell! Még nem nyertünk elég erőt:) Meti voltaaaaam:)

Szisztok!

Lessetek be a #Story /2/ -be, így megtudjátok kik fognak szerepelni a #Burkolt Élvezet című kis történetbe,amit nemsokára elkezdünk.

Reméljük el fogja nyerni a tetszéseteket és azt is annyira szeretni fogjátok,mint a #Testi Játszmát. :)

Kaptunk egy komi-t,amiben megkérdezte az egyik Olvasónk (de jó ezt mondani ),hogy miért fejezzük be a #T.J. -t,mikor neki annyira tetszik és,hogy szeretné,ha folytatnánk.
Erre csak azt tudjuk mondani,hogy Sajnáljuk,de sajnos nem fogjuk ,mert eredetileg úgy terveztük Meti-vel,hogy amiket írunk story-kat,azokat nem sokáig húzzuk,legfeljebb 6-7 részen keresztül,de tovább nem.
Ha az egyik Töri befejeződött,jön egy másik...és így szépen sorjában.Nem ragadunk le egynél!
Hogy is fogalmazhatnánk meg......Novellák részekre tagolva,bár nem ez a legmegfelelőbb szó.Pár részes story-k különböző szereplőkkel,amikben láthatunk szerelmet,csalódást,veszekedést és még sok egyéb mást.

Mivel nemsokára nyakunkon az utolsó rész a #T.J. -ből,arra gondoltunk,hogy Ti,mint Olvasók elmondhatnátok,hogy a történet során mi volt a kedvenc részetek,ami nagyon megtetszett,esetleg jót nevetettek rajta.
Előre is köszönjük azoknak,akik ezt megteszik nekünk,hálásak vagyunk! 



#Burkolt Élvezet, 
                                     Hamarosan....

#Testi Játszma #7

-Nem tartom jó ötletnek,hogy elszökünk.A szüleim ki fognak akadni,ha meglátják,hogy nem vagyok az ágyamban. -nyafogtam Justinnak,miközben Ő meg mintha meg se hallaná,pakolta össze a cuccaimat egy táskába.
Fel-alá járkáltam a szobámba a fejemet fogva,nem hiszem el,hogy ezt teszi.Idejön délután négykor és közli velem,hogy pakoljak,mert kicsikét kiruccanunk.Én azt a részét értem,hogy "kiruccanunk",csak azzal nem igazán vagyok tisztában,hogy miért pont most,ráadásul szökésnek titulálva.
-Jaj Chal,ne legyél már ennyire jó kislány.Apuci nem fog elfenekelni,ha megtudja,hogy a 18 éves lánya elmegy a barátjával pihenni a hétvégére. -mondta gúnyosan,majd tovább folytatta. -Bár az már más kérdés,hogy mit fog tenni a barátja,talán Ő még megteheti azt,amit az apja már nem. -fejezte be mondanivalóját,majd utoljára beledobott egy cipőt a táskába és felém battyogott.
-Ezt most miért? -álltam előtte lebiggyesztett ajkakkal,mint aki most vérig lett sértve.Tettetem a szomorú lánykát,de a mosolyom ott motoszkált a szám szélén.
-Csak mert... -átölelte a derekamat és közelebb húzott magához,majd homlokát az enyémnek döntötte.         -Szeretlek. - ejtette ki ajkain azt a szót,amitől az egész testem megremegett,amitől a szőr is felállt a hátamon,ha meghallottam.Az Ő szájából olyan volt hallani,mint egy varázsigét.Óriási hatalommal bír és mindenkit,legalábbis engem,elvarázsolt.
  Minden egyes alkalommal,mikor kimondja,olyan,mintha elsőnek hallanám.Elkap egy érzés,egy érzés,ami elképesztő mértékben felforgat bennem mindent.A pillangók hurrikánerősségű szárnycsapásai a gyomromban,a hevesebben verő szívem és az,mikor az agyam felmondja a szolgálatot és helyette átveszi a szerepét a mindent betöltő rózsaszín felhőcske.
-Én is szeretlek. -suttogtam,majd ajkaimat felvezettem az övéire.Eleinte becézgettem,játszadoztam alsó ajkával,utána áttértem,és végre egy normális csókkal ajándékoztam meg.
Lassú,édes csók volt,ami magába foglalta mindazt,amit egymás iránt érzünk.A szerelmünket.


×~×~×~×


-Hova viszel? -már a kocsiban ültünk vagy egy órája,de még mindig nem sikerült kicsikarnom belőle,hogy merre megyünk.A táblák még úgy ahogy eligazgattak,de mikor már letértünk az autópályáról,az a segítségem is elszállt.
Az aszfaltot lassan átvették a földutak,a hangos kocsizörejt pedig a természet csilingelő hangja.
-Angyalka,légy egy kicsit több türelemmel,mindjárt ott vagyunk. -felém fordult és a kezét egybefonta az enyémmel.Nekem nem is kellett több,nyugton maradtam az út további részében.


-Nehogy leskelődni merj,különben meggondolom még azt a fenekelést. - jött mögöttem,miközben kezével eltakarta a szemem világát.

Miután már vagy másfél órája utaztunk,megkért Justin hogy takarjam el a szememet valamiféle kendővel,hogy még véletlenül se tudjam meg merre járunk.Elég izgalmas dolog volt negyed óráig nem látni semmit,nem mintha ez irónia lenne,ááá dehogy.
Végül mikor megállt a kocsi és a fülledt meleg levegő,amit eddig éreztem,hirtelen mézédes illatú virágok váltották fel,jobb kedvre derültem és alig vártam,hogy megcsodálhassam a számomra még ismeretlen tájat.

-Megígértem.Amúgy is,szeretem ha hozzám érsz,szóval nem bánom,hogy a kezed rajtam van. -mosolyodtam el,mire Ő is felnevetett és egy puszit adott a nyakamra.Mennyei.
-Mindjárt ott vagyunk Angyalka. - nevetett tovább azon az édes és szeretetteljes hangján,amilyen csak egy férfi hang tudott lenni.
Szorosan jött mögöttem,még a leheletét is éreztem magamon.
Lassan 5 perce sétáltunk,mikor megállított és közölte,hogy megérkeztünk.Mellém sétált,de a kezeit még mindig a szemeimen tartotta a 'biztonság' kedvéért,nem mintha lestem volna.
-Meglepetés! -kiáltott fel,leengedte a kezeit,nekem pedig egy hihetetlenül csodaszép táj került a szemem elé.
Bámulatos volt.
-Ez lélegzetelállító! Basszus,megérdemlem én mindezt? -hüledeztem Justinnak,majd a karjaiba borultam.Egy kis tavacskánál voltunk,aminek a partjánál,még egy nála is gyönyörűségesebb ház állt.
A természet szinte körülölelte az egész telket,mindenhol fákat és zöld növényeket lehetett látni,s hogy a házat jobban meg tud közelíteni,mindenhol járdalapokat fektettek le.
A kert egyszerűen eszméletlen volt,a fű centire lenyírva,mint azt ahogy kell,de az egészet mégiscsak a fák uralták.
-Nekem mindent megérsz. -mormolta a fülembe Justin,majd egy puszit nyomott a fejemre.Felnéztem rá,de nem igazán tudtam leolvasni az arcáról,hogy mit gondol,avagy érez.
-Mi a baj Szívem? - kérdeztem meg,ahogy próbáltam olvasni az arcáról.Nem tűnt szomorkásnak,nekem mégis csak fura előérzetem volt.
-Tudod,ez a Nagyapám tóparti háza volt.Sok gyermekkori emlék köt ide,ehhez a helyhez.Csak eszembe jutott pár dolog,ennyi az egész. -fejezte be,de láttam rajta,hogy nehéz neki erről beszélnie,szóval nem is kérdezgetem tovább.Tudtam,ha akarja,el fogja mondani,én nem nyúzom vele.Gondolom valami rossz történhetett,amit mai napig nehéz megemésztenie.

-Köszönöm. -szorosabban hozzábújtam,az újaimmal belekapaszkodtam a dzsekijébe,majd a mellkasára nyomtam egy puszit.Melegség töltött el a karjai közt elbújva lenni,ha tehetném az idők végeztéig itt maradnék és szorítanám magamhoz,hogy tudja mennyire szeretem.
-Na gyere,nézzünk szét odalent. -összekulcsolta a kezeinket,majd a bejárón át levezetett a tóig,ahol megmutatta a dokkot,ahol anno még a papájával építgették,festették a hajóikat.Megtudtam,hogy valójában a tó,ami előttünk terül el,az mind a Bieber-Család keze alá tartozik.
Meglepett,hogy eddig sohasem beszélt róla Justin.Azt eddig is tudtam,hogy nem egy szegény családból származik,sőt azt is,hogy soha semmiből nem volt hiánya,viszont annak az információnak,hogy a család még egy óriási tóval ellátott telekkel is rendelkezik,nem volt tudomásom.Nem említette meg egyetlen egy alkalommal sem,mikor a gyerekkoráról beszéltünk.Tudtam,hogy virgonc volt és alsó tagozatban már foglalkoztatták a lányok,de erről egy szó sem esett.


-Ugye milyen gyönyörű? -húzott az ölébe,mikor már a mólon üldögélve  bámultuk az elénk tárulkozó csodaszép tájat.Újra a karjaiban érezhettem magam,ami maga volt a mennyország számomra.
-Meseszép. -válaszoltam egyetlen szóval.


×~×~×~×


Bent a házban,szinte minden a modern építészet szerint lett kialakítva.Óriási belső tér,hatalmas trófeák mindenfele és ezernyi festmény a falakon.
Négy hálószoba és két fürdőszoba az emeleten,két szoba és egy fürdő a földszinten.Elképesztő mekkora.
A konyhát és a nappalit amerikai szokás szerint nem választja el fal,csak egy bárpult szerűségű valami van helyette,ami éppenséggel jó a fűszernövények elhelyezésére.
A földszinten található még egy galéria,amit még régen Justin Nagymamája küzdött ki magának,hogy lehessen hol fessen és ahol bemutathassa a kész műveket. Mikor megláttam a képeket,szó szerint lehidaltam.Egytől egyig remekmű volt mindegyik,az már biztos.

A mi hálószobán az emeleten volt,ami szintén a tóra nézett ki csodálatos látványt adva ezzel nekünk.
 -Megyek behozom a cuccainkat a kocsiból.Addig te megnéznéd,hogy mi van a hűtőben léci,már kezdek éhes lenni. -a konyhába siettem,hogy normális kaja után kutassak,de szerencsémre a hűtő teles-tele volt jobbnál jobb finomságokkal.
Kivettem egy adag bepácolt csirkemellfilét és a mélyhűtőből egy csomag sültkrumplit,majd nekiláttam a vacsorának.
Pár perc múlva Justin is megérkezett a csomagjainkkal a kezében.Öröm volt nézni,ahogy megpróbál bejutni a hóna alatt két táskával a bejárati ajtón.Kész megpróbáltatás volt ez számára,míg nekem csak egy ok,hogy nevethessek.
-Ezeket felviszem,rendben? -bólintottam egyet,de nem bírtam ki hogy ne nevessek fel,annyira kis szerencsétlen szegény.Úgy imádom.
Miután Justin felment a lépcsőn,visszafordultam a serpenyő felé és folytattam a vacsora elkészítését.
Kisütöttem a csirkét,majd a krumplival tettem-vettem.
Nemsokára kész lettem a vacsival,mentem is megteríteni az asztalt,mielőtt Justin lejön és meglátja,hogy nincs kitálalva a kajája.Ha éhes akkor morcos,szóval ilyenkor figyelni kell rá,hogy időben egyen a drága.
Miután mindent kipakoltam az asztalra,vártam,hogy végre Mr Haspók is megérkezzen,de nem nagyon akaródzott lejönni az emeltről.Pár percet még ültem az asztalnál,de utána eldöntöttem,hogy megkeressem,mielőtt kihűl a vacsora.
Mihelyst felálltam,Ő akkor trappolt le a kezében a telefonjával.Nagyot sóhajtva visszaültem a székemre és átkoztam magam az időzítéseim miatt.
-Úúú,jó illata van.Mit kotyvasztottál Asszony? -a kijelentésén mindketten felnevettünk,majd Justin is leült az asztalhoz és enni kezdtünk.


Evés után Justin megkérte,hogy hadd menjünk el fürödni,mert már ölni tudna egy forró fürdőért,olyan fáradt a sok kocsikázástól,utána pedig kiülhetünk az erkélyre csillagot nézni.Egyből belementem,mert szintúgy éreztem mint Justin,de legfőképp a csillagnézés csábított el.
Gyorsan összeszedtem a tányérokat és bedobtam őket a mosogatógépbe,majd rohantam is Justin után fel az emeletre.
-Köszönöm a vacsit Angyalka,egy életmentő vagy. -ölelt át,majd jutalomképpen szájon csókolt.Még mindig mézédesnek éreztem és ugyanúgy bizsergett mindenem,mint mindig mikor hozzámér vagy megcsókol.
-Mész te először vagy... -kérdeztem volna,de időm sem volt befejezni.Felkapott a kezébe és bevitt a fürdőszobába,majd lerakott a kád szélére és vetkőzni kezdett.
-Most jobban esne egy fürdő veled. -mosolygott rám,majd kaján vigyorral az arcán vette le magáról a felsőjét.
Megnyitotta a csapot,rakott egy kis habkrémet a vízbe,majd újra rám nézett.
-Gyerünk Édes,le azokkal a ruhákkal. -villantotta rám azt az ezerwattos mosolyát,amitől ültő helyemben elalélok.Nekem sem kellett több,szép sorjában megváltam a ruhadarabjaimtól és nevetve mentem bele a kád forró vízbe.
-Itt vagy már? -néztem Justinra,aki még mindig a vetkőzéssel vacakolt,valahogy sehogy sem sikerült azt az átkozott cipőt levennie magáról.
-Egy perc,máris ott vagyok. -küzdött a cipőfűzővel,majd mikor végre sikerült neki kikötnie a csomót,mint egy hős,aki most nyert meg egy csatát,felemelte a cipőt és nagy bőszen kijelentette,hogy Ő nyerte a cipő elleni harcot.

Miután megvált minden ruhadarabjától,bemászott a kádba és az ölébe húzott.Ott feküdtem a mellkasán,háttal neki,élveztem ahogyan a meleg víz kényezteti a bőrömet,hogy ad egy kis megnyugvást.
-Szeretlek. - mondtam halkan,de elég érthetően,hogy Justin is meghallhassa.
 Kezei megindultak és meg sem álltak míg el nem érték az enyéimet,ahol gyengéden összefonta újainkat és nagyot sóhajtott.
-Én is szeretlek Angyalka.Mindennél jobban. -mormolta,majd ha lehet,még közelebb húzott magához.

Tudtam,hogy sokat jelent neki,ha kimondom neki,hogy szeretem,már egyszer beszéltünk róla.
Ez olyasfajta dolog,amit eleinte nem nagyon értettem meg nála.Soha nem szerette,ha úgymond 'nyálas' vagyok és egyfolytában mondogatom,hogy mennyire odáig vagyok érte.Mindig fel is hozta,hogy megérti,ha egyszer mondom el neki,hogy mennyire helyes,mert Ő már ezt tudja.Ilyenkor mindig felnevettünk,de soha nem térünk ki igazán,hogy ez miért volt nála.
Mostanra már teljesen máshogy áll a dologhoz.Imádja,ha kimutatom neki mennyire szeretem.
Ma már nem bánja,ha egy nap százszor is elmondom neki,mert ez neki is valamiféle megnyugvást jelent.Szerinte azzal,hogy kimutatjuk az érzéseinket és el is mondjuk egymásnak,tudatjuk a körülöttünk lévőkkel az összetartozásunkat.
Én vagyok az Ő kis Angyalkája,nekem pedig nem kell semmilyen becenév...Mert Ő az én Szerelmem!


                                                                                                                                                                                                                        

Sziasztok!
A részről annyit,hogy most különleges egy icipicit,abból a szempontból,hogy eltelt benne egy év.Igen-igen nagy ugrás,de ezt így is akartuk már a story eleje óta.Hogy miért is?  Egyrészt azért,mert ez a rész az utolsó előtti rész a  #Testi Játszma -nak,merthogy igen,nemsokára vége.:( 
Másrészt meg szerettük volna egy kicsit romantikusabbá tenni.Reméljük kicsikét sikerült meglepnünk titeket!
Szavazzátok meg,hogy milyen legyen a story befejezése! -szavazás a blog bal oldalán lévő kis négyzetecskéjében. Azért reméljük,hogy a hosszabb rész most mindenkinek mosolyt csalt az arcára:)

XO,Dri Meti

#Testi Játszma #6

A csók hamar félbeszakadt,ugyanis Justin telefonja megszólalt.Megint ezek az átkozott masinák,mindig a legjobb pillanatokat tudják elrontani.
Eltávolodott tőlem,a zsebéből elővette a telefonját és haragosan beleszólt.
-Mi a fasz van már megint? -kérdezte mérgelődve Justin.Az biztos,hogy a vonal másik végén lévő fél ,már rég halláskárosult mostanára.
-......... 

-De most?Múltkor is elmaradt. -kérdezte most már kicsit nyugodtabban.

-.........

-Jól van.Akkor 10 perc és ott vagyunk. -lerakta a telefont.Már nem látszott annyira mérgesnek,de rólam ezt nem lehetett elmondani.Felbosszantott,hogy állandóan valami vagy valaki közbevág nálunk.Az univerzum nagyon úgy néz ki,hogy ellenünk van.
-Bocs,Ryan volt az.A múltkori meccs miatt hívott.Az elmaradt és most tartják meg.Olyan negyed óra és kezdődik,szóval....mennünk kéne. -nézett bocsánatkérően szemembe,majd valamiféle kérlelő,kiskutyus szemeket eresztett.Biztos voltam benne,hogy ez azért van,hogy elmenjek vele.
-Akkor megyek felöltözök,öt perc és itt vagyok.
-OK, addig én itt megvárlak.- tette fel ajánlatát Justin. Én már csak egy bólintással feleltem, mert már futottam is a szekrényemhez. 

 Kivettem belőle egy sportmelltartót, egy bugyit, nem is beszélve a könnyen levehető trikómról és az Adidas-os rövid gatyámról. Levettem  az eddig rajtam feszülő melltartót és a szorításának nyomait véltem felfedezni.
  Miközben ezeket a piros mélyedéseket bámultam egy simító kéz nyúlt a melleim irányába. Megfeszültem és már éreztem is ahogy valaki húsos ajkai a nyakam tájékát csókolgatja.
 Arra lettem figyelmes, hogy lassan, észrevétlenül halad lefelé és elérte az a pontot,jobban mondva a seggemig. Ekkor felemelkedett és megfordított. Justin kidülledt szemekkel figyelt mellkasomra és egy kis mosolyt is véltem felfedezni az arcán. Sápadt lettem és a döbbenettől meg sem tudtam szólalni. 

- J-J-Jusssstin- suttogtam elhaló hangon. Hirtelen erős kezek fogták körbe derekamat, amik rögtön a magasba emeltek, ezután következett az a pillanat, mikor Justin az ágyra dobott. Mikor ez  beteljesedett felé pillantottam. Még mindig a melleimet kukkolta. Megrémisztett Justin reagálása. Mit csinál ez? Magamra vettem valami göncöt, hogy eltakarhassam végre már magam.

 Úgy néz ki újra visszatért az a konok és rideg Justin akit első napon ismertem meg a suliban. Szemében égett a tűz, ami nem értem miért, de engem is magával ragadott. Érdekes volt az a pillanat is mikor rám vetette magát. Én számítottam már erre. Mikor felém tornyosult, én egy gyors gurulással már ki is kerültem alóla. 
 Ekkor láttam, hogy a tűz helyett már inkább düh égett benne.Megragadta erős kezével a csuklómat és magához rántott. Fájdalom járta át a testem minden egyes szegletét amikor finom csókra lettem figyelmes, ami utána adott a vállamra. Rám nézett mogyoróbarna szemeivel amik a vágytól csillogtak. Én visszapillantottam rá. Rájött, hogy én nem akarom ezt az egészet. Felkelt az ágyról és elnézett. Én is felálltam, és mögé léptem. 

-Justin,tudod...- kezdtem el szónoklatomat.
-Bocsánat Chalsiey, én csak...-vágott közbe, de már vissza is futamodott a vallomása elől.-Tudod én csak -felsóhajtott.  - tudod...- húzta el a mondatot.
-Miért öltözködtél előttem?-váltott témát a kis szemtelen.
-Még hogy én?-kérdeztem vissza flegmán.- Te jöttél oda és figyelted meg, ahogyan öltözködöm!-húztam fel az orrom.
-Mi a fasz van veled Chal?-kérdezte tőlem olyan büszkeséggel, mintha övé lenne a világ.
-Tudod, az a fasz van velem...-kezdtem el dühösen beszámolómat.- hogy van egy bizonyos pasi,aki egyfolytában a házamban telepszik le és kedvére veti rám magát a nap 24 órájában.Tudod,aki eléggé hasonlít rád.
-Ööö....-nem jutott szóhoz. Magamban örömtáncot jártam,hogy megfosztottam a szavaktól, ami csak annyit jelenthet, hogy most én vagyok a dominánsabb,akire hallgat.
-OK! Szóval, húzz ki a szobámból!- kiáltottam Justinra. Nem ismertem rá saját magamra,lehetséges,hogy messzire mentem.Túlzásba viszem az egészet,talán lenyugodhatnék és normálisan is kezelhetném a helyzetet.Minden egyes alkalommal,mikor rosszat tett vagy mondott,mindenkor szinte a plafonon voltam.
-Ezt akarod?-nézett velem farkasszemet. Elsápadt és a kérdő arckifejezését vetette oda nekem. Sosem láttam még ilyennek.
-Igen! És most felöltözhetek végre?-kérdeztem a falat bámulva.
-Hát persze.-gúnyos mosolya húzódott végig a száján.Mikor már a szobám küszöbén állt, még halkan hozzátette, hogy véletlen se hallhassam meg:              -Kincsem.-de nem járt szerencsével. Elárasztott a boldogság. Nem is gondoltam volna, hogy ilyen érzékeny is tud lenni.




~ A kosármeccs után ~

-Na milyen voltam? -állt elém izzadtan a kifáradt,a lábán már alig álló Bieber.Az egész kosármeccset végigjátszotta,nem beszélve arról,hogy egy pillanatig sem állt meg.Még egyszer sem volt szerencsém játék közben megfigyelni.Ahogy felment a pályára,látszott az az eltökéltség,hogy ma bizony nyerni jött,jöttek ki a pályára.

Roppant mód jól teljesített,nem ismert ellenfelet,se lehetetlent,mindenképp nyerni jött ide.
-Szerintem még kevés,hogy az NBA-be juss. -dobtam oda neki a vizét,de láttam rajta,hogy kicsit csalódott,amiért egy elismerő szavam sem volt hozzá.Valószínűleg bizonyítani akart,csak én vagyok ilyen elviselhetetlen és ostoba,meg még számtalan gonosz jelzőt sorolhatnék fel,ami engem jellemez az elmúlt pár nap során.
-De azért itt te uraltad a pályát.Lenyűgöző voltál. -felpillantott az üvege alól,majd mindkettőnk arcára kiült a mosoly.
-Végre.Valami szép jelződ is volt rám,nem igazán árasztasz el bókokkal,ha szabad megjegyeznem,de ez jól esett.Köszi. -kinyújtottam rá nyelvem,ám egyből megfenyegetett,hogy elkapja és abból semmi jó nem fog kisülni.Felnevettem,hozzávágtam a törülközőjét és mondtam,hogy gyorsan tusoljon le az öltözőben és menjünk,mert otthon szeretnék neki mondani valamit.Erre persze egyből ugrott és mint a hurrikán úgy söpört el mellölem és rohant az öltözőbe.
Mikor már nem csillogott és bűzlött a verejtéktől,normálisan felöltözve elindultunk hazafelé.Egész hazaúton incselkedtünk egymással,stíröltük a másikat és kötözködtünk míg haza nem értünk.

×~×~×~×


-Lehet,hogy kicsit fárasztó,ahogyan néha kikelek magamból és ordibálok,de egyszerűen elvesztem a kontrollt mikor veled vagyok. -éppen a kanapén beszélgetünk,kielemezzük a mai nap történéseit és most rajtam a sor,hogy kiadjam,ami bennem van.
-Szóval igen,ez van.Komolyan kihozod belőlem a szörnyeteget. -csak úgy fostam a szavakat,míg Justin türelmesen hallgatta.
-Akárhogy is,te beléptél az életembe és merőben felforgattad az én piciny kis világomat,ami mostanáig teljesen rendben volt. -
-Akkor most én egy bűnöző lennék? -kapta be a kezében lévő chips darabot.Semmiféle érzést nem véltem felfedezni az arcán,csak hallgatott engem és helyeselt.Úgy éreztem,hogy untatom valamilyen szinten és ez nagyon rosszul esett.
-Nem is tudom.Tudod,van amikor minden annyira klappol és jól érzem magam veled,de sajnos néha félek is tőled,mi nem elég jó párosítás ha azt nézzük.Megrémiszt,ahogyan váltogatod a személyiséged.Egyszer jófej és érzelmes,másszor elviselhetetlen,bunkó és kegyetlen vagy.Próbálom én is megtalálni az arany középutat,de sajnos ez nem fog menni egyedül.Ehhez mindketten kellünk.Én már elértem arra a pontra,hogy nem csak jól érzem magam veled,de akarom is,hogy itt legyél,mert ha nem vagy,akkor hiányzol. Érted? És ez annyira,hogy is mondjam,szokatlan. -fellélegeztem,de nem mertem Justin szemeibe nézni.Eddig még sohasem nyíltam meg előtte ennyire.Ez az első eset,hogy így kiadom magamból,ami felgyülemlett bennem.

-Mire akarsz ezzel kilyukadni? -végre ő is kinyitotta a száját,már eléggé elszomorított,hogy csak néz és csak bámul,nem reagál semmire.
-Jaj Justin...hát látom már az sem elég neked,ha bevallom,hogy... -felpattantam a kanapéról és elé álltam.Már szinte a sírás szélén álltam.
-De most erre mit mondjak neked? -letette a chipset és ő is felállt,közvetlen elém.Akárhányszor megérzem a közelségét,elgyengülök és elfelejtem az összes rosszat,amit velem tett,amivel megbántott.
Minél jobban akartam a közelségét,szerettem volna ha csak leheletnyi távolság választ el minket.Őt akartam!

-Szeretsz? -suttogtam Justin ajkaiba.A hideg végigfutott a hátamon,a lábaimon alig álltam.Minden erőmmel az előttem álló fiúra koncentráltam.Alig volt köztünk pár mm távolság,éreztem,ahogyan a levegőt máshogyan veszi,a szíve hevesebben kezd el verni.

-Én...én azt hiszem érzek valamit irántad. -nézett a szemeimbe.Kezei megmozdultak,majd csak azt éreztem,hogy összefonja az enyémekkel.

Boldogság járt át,ahogyan meghallottam mit is mondott.Tényleg kedvel,talán tényleg úgy érez a közelemben,mint én az övében? 

Talán.

...

                                                                                                                                                                                                                                   

Sziasztok!
Nagyon szépen köszönjük az előző részhez a komikat!Imádunk titeket!
A mostani részről annyit,hogy reméljük elnyeri a tetszéseteket...és ez ki is mutatjátok egy komival.Mindig örülünk egy-egy kedves szónak. Köszönjük,hogy olvastok minket! A következő rész csakis tőletek függ,hogy mikor érkezik!

XO,Dri Meti

#Testi Játszma #6 - Előzetes

-Szeretsz? -suttogtam Justin ajkaiba.A hideg végigfutott a hátamon,a lábaimon alig álltam.Minden erőmmel az előttem álló fiúra koncentráltam.Alig volt köztünk pár mm távolság,éreztem,ahogyan a levegőt máshogyan veszi,a szíve hevesebben kezd el verni.

-Én...én azt hiszem érzek valamit irántad. -nézett a szemeimbe.Kezei megmozdultak,majd csak azt éreztem,hogy összefonja az enyémekkel.

Boldogság járt át,ahogyan meghallottam mit is mondott.Tényleg kedvel,talán tényleg úgy érez a közelemben,mint én az övében? 

Talán.

...

#Testi Játszma #5

-Can you love me again...lalala. - énekeltem miközben a konyhába próbáltam valami reggelit összeütni.Imádtam ezt a számát John Newman-nek. Teljesen beleéltem magam.Igaz jobban hangozna,ha azt mondaná,hogy "can you love me" , mert újra?Engem most kell,hogy szeressen.
Önfeledten táncikáltam ide-oda a edények között és közben teljesen elfeledkeztem,nem egyedül vagyok a házban.

Mikor felkeltem Justin még mindig békésen aludt.Egy kissé megdöbbentem saját magamon.Néztem,ahogyan ott alszik az ágyamban,de az volt félelmetes,hogy egyáltalán nem zavart.Sőt örültem,hogy itt volt.

Rendkívüli vonzereje már akkor magába bolondított,mikor megláttam az ajtónk előtt.Lehetséges,hogy a tervem már oda veszett?
Minden egyes perccel közelebb került hozzám és én engedtem neki.Engedtem,nem hátráltam egy lépést sem,mert magával ragadott.Lehet ez kicsit gyors és rendkívül fura változás,eddig mindig csak játszani akartam vele.Jól megleckéztetni,majd hagyni,hogy koppanjon.

-Nocsak,csak nem egy éneklő házi tündérrel kerültem egy fedél alá? -lépett be a konyhába Justin.A tegnapi ruhája volt rajta,kivétel a pólója,az szerencsémre nem vette fel.Végignéztem felsőtestén és magamba szívtam a látványt.A hasa kidolgozott volt,a vállai szélesek és megvolt benne az a férfiasság,amiről minden nő álmodott.
-Talán. -mosolyogtam rá,majd visszafordultam a serpenyő felé és sütöttem tovább a bacon-t.Nem sokkal később éreztem,ahogyan két kar a derekamat öleli át.Hátulról ölelt át,fejét a nyakamhoz nyomta és adott rá egy puszit.
-Hé.Pont neked készítem a reggelit,nem kéne odaégetni. -kacagtam fel.
-Nekem? 

-Miért nem vagy éhes? -fordultam felé fejemmel,majd kérdőn néztem rá.

-Persze,hogy éhes vagyok.Csak nem hittem,hogy te majd fogsz is készíteni nekem. -ölelt még mindig és fejét a vállamra támasztotta.
Annyira jól esett,ahogyan átölelt,mintha feltöltődtem volna.Akár egy elem.A testem mintha felmondta volna szolgálatot.Ellágyult a karjaiban és csak élvezte Justin közelségét.
-Hmm,mekkorát tévedtél. -adtam meg előző feltevésére a választ.Suttogtam,mivel csak ennyi tellett tőlem.
-És mi a kaja? -beszélt még mindig a vállamnál.
-Bacon,tojás,kolbász és egy kis palacsinta.Remélem farkaséhes vagy,mert ezt mind el kell pusztítani.

-Szerintem megbirkózunk vele. -mondta,majd elengedett és leült az asztalhoz.Megkértem,hogy amíg én megterítek,addig nézze meg,hogy megjött e a mai újság.Felállt és kisétált a konyhából, én meg gyorsan a tányérokra pakoltam a kaját,öntöttem egy kis tejet mellé és kész is voltam.Mikor visszajött hatalmas mosollyal az arcán ült le az asztalhoz és kezdte el falni az kaját,amit elé raktam.Én elvettem tőle az újságot és beleolvastam.
Szép lassan megettünk mindent,gyorsan elmostam amit magunk után hagytunk és ott is hagytam a konyhát.
Mikor a nappaliba értem,megláttam Justint.A kanapén volt szétterülve és megint valami Hoki meccset nézett.Meg van vele áldva.
-Köszönöm a reggelit.Ilyet máskor is csinálhatsz,hozzá tudnék szokni. -beszélt miközben még mindig a TV-t bámulta.Leültem mellé és a lábaimat az ölébe tettem.Egy csibész mosollyal rárakta a kezeit a lábamra és elkezdte simogatni.
Hátrahajtottam a fejem és csak élveztem,ahogyan kényeztet.Imádtam a meleg kezeit.Egész nap itt tudtam volna lenni,de sajnos az univerzum nem úgy akarta.
A mobilom elkezdett csörögni.Felkaptam a lábam Justin öléből,megkerestem a lármázó készüléket és felvettem.

-Halló?  - hallani lehetett a gúnyt a hangomból,de most nem érdekelt.Épp élvezkedtem.Erre félbeszakítja egy kib*szott telefoncsörgés.
-Helló Chalsiey.Arra gondoltam,hogy átnéznék hozzád.Mondanom kéne valamit.Fontos. -nyomta meg a 'fontos' szót Ethan,majd fellélegzett.Elsőre nem értettem mi az ami ennyire felzaklatta,másodszor pedig kíváncsivá tett.
-Helló Ethan.Hát...most? -elgondolkoztam és rájöttem,hogy Justin még itt van nálam.Nem elég jó párosítás. Ethan és Justin.Esélytelen,hogy ők egy légtérbe legyenek.Tudom,hogy Ethan ki nem állhatja J-t.
-Igen,fél óra és ott vagyok. -ezzel lerakta és meg sem várta a válaszomat.Na hát ez nagyszerű.Mit csináljak a nappaliban fekvő Justinnal?Pompás,most elb*sztam.

-El kell mennem. -leguggoltam Justin elé,a kezeimet a térdére raktam.Felnéztem az arcára és nem tudtam semmit leolvasni.Azt már elértem,hogy nem bunkó velem,de arra még mindig nem jöttem rá,hogy ez vajon igaz e.Mármint kedves meg minden,de tényleg az is vagy csak megjátssza magát,hogy bejutást kapjon a bugyimba?Remélem megváltozott,bár nehéz elképzelni,hogy valakit meg lehessen változtatni egy nap után.Főleg őt.Csak úgy nem tudja ellökni magától azt az énjét.A seggfej és önfejű részét.Kezdek kételkedni benne.Bízok benne,hogy tudta rá hatni.
-Hova mész? -kérdezte,de még mindig csak a TV-t nézte.Nem nagyon izgatta fel a dolog.
-El.Te maradsz vagy elmész?
-Még maradok egy kicsit.Megnézem a meccset és megyek én is. -nézett végre rám.Felhúzott az ölébe és megsimogatta az arcom.
-Jól van,de vissza fogsz jönni?
-Jaj,csak nem félni fogsz egyedül,Angyalom? -és a félelmem beigazolódott.Üdv újra seggfej Bieber.
-Rohadj meg Bieber. -felkeltem az öléből,átvágtam a nappalin és a lépcsőfordulóig mentem,ott megálltam és visszakiabáltam.
-Hozzám nem merj szólni vagy érni,míg el nem megyek.Kib*szott pipa vagyok.Nincs egy nap,hogy ne húzz fel valamivel? -felállt a kanapéról és felém közeledett.
-Angyalka,ugye emlékszel,hogy mi történt,mikor utoljára dühös voltál rám és kiabáltál? -jelent meg az arcán perverz mosoly.Megint kezdi a játékát.
-Felmentem. -köptem oda és nagy léptekkel a lépcsőn elindultam felfelé,a szobámba.Becsaptam magam után az ajtót és ledőltem az ágyra.Nem kell sok idő,hogy felbosszantson,Ebben nagyon profi,az idegeim a fellegekben.
Hallottam a lépteket a z ajtóm felől,aztán kinyílt az ajtóm és belépett rajta ő.
-Te nem értettél engem?Ne gyere utánam.Mit nem értesz ebből? -vetettem oda neki,majd felültem az ágyon és néztem,ahogyan egyre közelebb és közelebb jön.
-Szín tisztán. -nézett a szemeimbe,majd mint aki nem hallotta mit mondtam az ajkaimra tapadt.Most erőszakos és vad volt.Szabadulni akartam tőle,de túl erősen fogott.Lefogta a kezeimet és erősen tartotta.
-Így jobb.És most mentem Angyalka. -elengedett és már a szobába sem volt.Hallottam ahogyan a bejárati ajtó csapódik,elment.
Az ajkaimhoz kaptam,végigsimogattam rajtuk és visszagondoltam a történtekre.
Még soha nem volt ennyire harcias.Keményen csókolt,nem volt benne semmi lágyság.Utáltam érte.
Összeszedtem magam,mindjárt jön Ethan.Most,hogy már Justin nincs itt,nem kell elmennem.

-Szóval az van,hogy én.... -épp Ethannal beszélgetek a konyhában.Mikor megjött,csak betört az ajtón és leült a konyhába,mondván kell neki egy pohár víz,de sürgősen.
-Te mi? -kérdeztem rá,már kezdett felmenni bennem a pumpa.Itt van és azt mondta,hogy fontos,erre képtelen kinyögni,hogy mi a baj.
-Meleg vagyok. -mondta ki és én egyszerre lefagytam.-Tessék? -habogtam össze-vissza.
-A fiúkat bírom,Chalsiey.

Ledöbbentem.Hát ezért szólt be neki akkor Justin,a suliban.Már értem mire értette.Hát ez váratlan.Nem azt mondom,hogy annyira rosszul érintett vagy valami,csak ez mégiscsak nagy hír.A barátom,az egyetlen egy homokos.Semmi bajom velük,de még eddig nem volt egy meleg barátom sem.Ez még új nekem.
-Hát...ez valamilyen szinten jó hír,nem? -nevettem el magam. -Így legalább nem fog a barátságunk elromlani,ha esetleg az egyikünk többet akarna.
-Ja. Az.Jó hír. -vetette oda kedvtelenül.
-Jaj Ethan.Azt hitted meg foglak utálni,ha ezt megtudom?Menj már!Így is szeretlek,csak tudod,azért engem is váratlanul ért.
-Én is szeretlek Chalsiey. -megölelt,majd órákon át beszélgettünk a konyhában egy zacskó chips mellett.Este kilenckor ment el Ethan.Jó volt vele lenni és végre kibeszélni magam.Nem meséltem neki a Justinos sztorit,de elmondtam,hogy mennyire utálom a fiúkat amiért annyira seggfejek néha.Erre Ethan csak felnevetett és ő is elmondta a saját véleményét.Teljesen feloldottunk egy idő után,nyolc fele már énekeltünk és táncoltunk is.
Ethan egy igazán jó barát,ráadásul megért engem.Remek társaság és kedvcsináló.Egy pillanatra el is feledkeztem a Bieber problémámról.

Tíz körül elmentem fürödni,majd kb fél óráig áztattam magam.Mikor végeztem magam köré csavartam egy törülközőt és egy csomag gumicukorral a szobámba mentem,végre lazítani.
Bekapcsoltam a laptopom,beindítottam rajta egy filmet és ellazultam.Már vagy egy órája ment a film,mikor meghallottam,hogy csöngetnek.Ki az a nem normális,aki ilyen későn akar meglátogatni?Kikecmeregtem az ágyból és magamra kaptam egy pizsit.Letrappoltam a lépcsőn és mentem ajtót nyitni,bár ne tettem volna.
-Hiányoztam? -jelent meg képén az az önelégültség.Belibbent az ajtón,félrelökve engem.Mit keres itt megint?
-Nem kicsit sem!Jobb lett volna,ha máshol hagyod a formás kis seggedet és ott bas*ogatnád az embereket.Nekem egyáltalán nincs hozzád se erőm,se akaratom. -beszéltem hozzá,de mintha a falnak beszélnék.Felfelé tartott a szobámba,én is utána mentem még mielőtt valami kárt okozna.Még csak az kéne.
-Angyalka,csak azért jöttem,hogy elmondjam,hogy sajnálom amit mondtam.Tudod,hogy milyen vagyok.Egyszer így,egyszer úgy,kiismerhetetlen.Na szóval ezért jöttem,remélem elfelejtjük a veszekedést. -kisebb monológja után meg sem tudtam szólalni.Ő most komolyan elnézést kért a viselkedéséért?Biztosan,hogy most Justin áll előttem?Nem találtam  szavakat,most igazán ledöbbentem.
-Beszélj hozzám. -sétált közelebb hozzám,majd egyik kezét a derekamra rakta,míg a másikkal az arcomat fogta.
-Mit kéne mondanom? -álltam előtte értetlenül.
-Például,azt is mondhatnád,hogy "Rendben,megbocsátok.Ezért kaphatsz egy csókocskát" -beszélt vékonyabb hangon,ami eléggé viccesre sikeredett.A szám szélén már ott bujkált a mosoly,de nem sokáig bírtam elrejteni.
-Megérdemled? -kérdeztem vissza,mire felcsillantak szemei.
-Ó,de még mennyire. -majd se szó,se beszéd,birtokba vette ajkaimat.Már nem ellenkeztem.

                                                                                                                                                                                                                                          

Sziasztok!
Reméljük ehhez a részhez már kapunk kommentárt.Ne haragudjatok a rész miatt,kicsit kapkodtunk.Rész akartunk hozni...és hát így sikerült.Még pár rész és vége a törinek.....aztán jön egy újabb,ami már készülőben van.Ha kíváncsiak vagytok,írjátok meg nekünk ide,komiba.De felül az oldalak között is megleshetitek,hogy kik lesznek a szereplői. Puszi!

XO,Dri Meti